|
A low budget költségvetéssel, mindössze 7000 dollárból készült El Mariachi - A zenész formai bravúrjai és a Desperado lenyűgöző akciójelenetei után újra feltűnik a magányos bosszúálló gitáros a mozikban, hogy elhúzza a nótáját a közép-amerikai alvilágnak a Volt egyszer egy Mexikó című alkotásban. Az első epizód fesztiválsikerei és szakmai elismerései után, no meg a Columbia stúdióval kötött kétéves produkciós szerződésnek köszönhetően, a Desperadot már igazi sztárok közreműködésével készíthette el Robert Rodriguez rendező Alkonyattól pirkadatig, Kémkölykök 3-D - Game Over). Most sem tett másként, és a főszerepet játszó Antonio Banderas mellé Williem Dafoet, Johnny Deppet és Mickey Rourke-ot (az Enrique Iglesias klipben jobbat alakít, mint a filmben) szerződtette a sziporkázó párbeszédekben és brutális lövöldözésekben bővelkedő akció-mesefilmjéhez.
El Mariachi Antonio Banderas békés magányában éldegél egy poros mexikói falucskában, és jobb híján gitárok farigcsálásával tölti ideje nagy részét. Egy nap Sands (szemely:Johnny Depp), a korrupt CIA ügynök keresi fel, hogy reaktiválja a visszavonult gyilkológépet. A Zenésznek egy, az elnök ellen irányuló merényletett kellene megakadályoznia, amit régi ellenfele Marquez tábornok készül véghezvinni. Rövid töprengést követően Mariachi úgy dönt, hogy kiegyenlíti a számláját, és két cimborája, a macsó Lorenzo (szemely:Enrique Iglesias) és a folyton tequilát vedelő Fideo oldalán elindul, hogy pontot tegyen az ügy végére. Azonban kisvártatva a CIA, az FBI és a mexikói gengszterek által irányított politikai puccskísérlet kellős közepén találják magukat hőseink, akik ezek után csak egymásban, és a jó öreg lefűrészelt csövűben bízhatnak…
A Desperadon edződött nézőknek a látvány ezúttal sem fog csalódást okozni: Antonio Banderas minden szögből tüzel ellenfeleire, és jobbnál jobb kaszkadőrmutatványok követik egymást a vásznon két robbanás között. Robert Rodriguez korábbi alkotásaihoz hasonlóan itt is a kezébe vette az irányítást; a rendezés, a forgatókönyvírás, az operatőri munka, és a vágás mellett a film zenéjének megkomponálását sem bízta másra, ami igazán egyedi ízt kölcsönöz a Volt egyszer egy Mexikónak a szokvány akciómozik sűrűjében. Fájó azonban, hogy ez az atmoszféra a nyomába sem ér az ezt megelőző két részben karakteresen jelen lévő tequila gőzös, tesztoszteron túltengéssel megfűszerezett unikális mexikói kisvárosfeelingnek. A Quentin Tarantinoéhoz hasonlatos, sajátosan Robert Rodriguez dialógusszerkesztési mód ismét érvényre jut, emiatt remekül kidolgozott párbeszédes jelenetek ékelődnek az akciószcénák közé, utóbbiakban pedig a már szinte hagyománynak számító, és a direktor által előszeretettel alkalmazott áttűnéses vágásokkal találkozhatunk. Azonban a második részként aposztrofált Desperado egyszerű vonalvezetésének nyoma sincs a Volt egyszer egy Mexikóban. Ugyan a történet egy kis odafigyeléssel maximálisan lekövethető, de a cselekményszál többszöri megcsavarása már az élvezhetőség rovására megy, mivel a folytonosan 180 fokos fordulatot vevő szereplők kis idő múltán inkább fárasztóak, mintsem érdekesek. A színészvezetést illetően a három epizódot összevetve a legszembetűnőbb változás, hogy Robert Rodriguez fokozatosan távolítja szereplőit a realitás talajától, akik immáron John Woo-féle mesehősöket megszégyenítően a levegőben úszva lövöldöznek, és nyaktörő mutatványokat hajtanak végre akár a legsűrűbb golyózápor közepette is. A hong-kongi vonatkozást csak tovább erősítik a két óra alatt felvonultatott keresztény motívumok, a templomban zajló fegyverpárbaj gondolata pedig már ismerős lehet a John Woo rajongók számára A bérgyilkosból vagy az Ál/Arcból.
A cím egyértelművé teszi a Mariachi-trilógia legújabb darabjának szándékát: tisztelgés a nagy előd, a legendás spagettiwestern rendező Sergio Leone (Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf) előtt. Természetesen nem csupán a címadás tekintetében figyelhetőek meg érdekes párhuzamok a Volt egyszer egy Vadnyugattal. Például Robert Rodriguez néhol szándékosan a westernfilmek pisztolypárbajaira rájátszva kivitelezi a jeleneteket (Johnny Depp leszámolása két gengszterrel), azok plánozási szabályait követve. A főhős, a névtelen bosszúálló is csak választott hangszerében különbözik a Charles Bronson által megformált hallgatag Harmónikástól. És ahogy Sergio Leone teszi klasszikusában, Robert Rodriguez is felmenti az utolsó képsorokban El Mariachit az elüzletiesedett világ demoralizáló hatása és a pénzért bármit elv érvényesülése alól, megőrizve ezzel egy letűnt kor emberének képét.
A Volt egyszer egy Mexikó minden hibája ellenére kiemelkedik az akciófilmes kínálatból, kellemes szórakozást biztosít sajátos hangulatával és meghatározó filmtörténeti alkotásokra történő reflexiókkal, amin a patriotizmussal erősen átitatott képsorok is csak keveset csorbítanak. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
